Egy szent ember margójára
Ifjabb Hegedűs LóráTot felmentették.
Van olyan. Van olyan, amikor az ember nem bűnös, van olyan, amikor tiszta marad a papnak a pizsamája, illetlen, ízetlen foltok nem szennyezik a patyolat szűzi kelmét. Van olyan, hogy az ember megvonja a vállát, oszt’ azt mondja: „Ártatlan vagyok, mélyen tisztelt bíróság, ne tessenek már olyan sandán nézni rám.”
Ifjabb Hegedűs LóránT ellenben minden – gyüttment, imbecillis kretén, sorolhatnám – csak nem ártatlan. Lássa, akinek szeme van rá: ez az ember egy seggfej. Púzó van az orra helyén. Szagosakat mond.
A legnagyobb probléma valószínűleg nem is ez, „úgy el vagyunk látva bunkóval”, hogy plusz egy fő a sorban már fel sem tűnik. A legnagyobb baj, kedves elvtársaim az Úrban, hogy Hegedűs szaktárs a presbitérium szerint is romlatlan és hamvas. A református egyház fejei összeültek, meghányták-vetették, majd úgy találták, hogy Hegedűs Lóránd, Urambocsá: már-már áldozat. A gecimédijáé, hát nyilván. Lóri, nyugodjál meg, el lesz intézve a dolog, szaladj föl Pálfi atyához a nyilvántartóba, és ő majd ad neked igazolást. Arról, hogy szép vagy, igazhitű kommunistája az egyháznak.
Aki nem tudná: ez a fickó, ez a kis kópé tavaly márciusban egyházközségének egyik termében helyet biztosított a holokausztot tagadó David Irving brit történész-publicista könyvének dedikációjához. Na most papék, a mélytiszteletű klérus jelenleg és ezúttal csak ezért vonták felelősségre – az, hogy a fiatalember, ez a derék, magyar gyerek, Isten báránya, sója a földnek ahol csak teheti, az ún. galíciánusok hazazavarásáért tüntet, Gárdát áld meg, hazát félt, láthatóan senkit nem érdekel.
Ez a fiú keményen zsidózik, no. Kocsmaszinten. Sorok írója szem és fültanúja volt annak, amikor az idegen nációkat (ő a faj szót használta persze) a pokoli tűzbe kívánta bele egyenest. „Az a sorsuk.” – ezt mondta. Annyi különbözteti meg a trágyaszagú, tehenészetből 17.45-kor szabadult, 18.12-kor már matarészeg állatgondozóktól, kik ugye hasonló retorikával küldik el a zsidrákokat a Nyárfa kocsma fémpultja előtt a picsába esetleg, hogy Jóska másnapra kijózanodik, neadjisten még szégyelli is magát kicsit. LóránT, ő nem. Az Ő szava Isten szava – vagy ha nem is az övé, hát a református egyházé bizonnyal.
És ezek a vének, a nagytiszteletű, elaggott barmok a reformátos egyház bírói székében két fikapiszka között kijelentik: Hegedűs Nem Bűnös. Fel van mentve. Hurrá, verjük csapra Jézus vérét: a szerecsen ki lett mosdatva.
Hegedűs LóránT (az ifjabb), mondom: Nem Tudott Arról, Hogy Ez A David Irving, Ez Ottan Dedikálgat. Nem tudott róla, Ő maga is meg volt lepve: nézzed már, egy árja. A zsidómédija eltitkolta tudós, és itten, az én templomomban! Csak úgy bestétált, né. És ez a Hegedűs (az ifjabb) büdös nagy meglepetésében nagyhirelen fogta magát, és nem csinált semmit. Csak mosolygott ott. Érted.
A református klérus feje – nem tudok másra gondolni - nyilván Bástya elvtárs, az ajtók műbőrrel vastagon párnázottak a templomban, a falon 84-es csöcsösnaptár. Az asztalon Gyöngy az üdítő, a fejekben nincsen bűn csepp se. A levegő, az ugyan kicsit büdös, de majd szellőztetünk. Nem lesz itten baj, igaz-e Lóri? Monjad’ csak, majd befogjuk a fülünket.
Szeretném kijelenteni: Hegedűs (az ifjabb) zsidó.
Az én zsidóm.
Johnny Cash – When the man comes around
update: Jószándékúék leszóltak a harmadikról, hogy a majom neve LóránT, és nem lóránD. Menjek a picsába: télleg.
